Gyönyörű tájkép, nyögések a háttérben. Így indul a Mélypont érzés című dokumentumfilm, amiben két kábítószerfüggő fiatal története rajzolódik ki.
Az izgalmasnak tűnő nyitányt nyavalygó, szomorkodó, mélypontban lévő fiatalok merengése töri meg, a függőségeikről elmélkednek. Nem halad az életük, ezért anonim gyűlés(szerű) beszélgetésekre mennek. Viszont a rosszul irányított vágások és az időben ugrálások miatt a dokumentumfilm kerete darabokra esik szét, nehéz követni, hogy ki és miért van itt-ott. Ha valaki bárminemű infó nélkül ül neki ennek a filmnek, értetlenül gubbaszt majd, mert a se füle, se farka vonalvezetés értelmezhetetlenné teszi a sztorit. A kicsit unalmas csevegések és közelképek után végre kereteződik a dolog: hegymászásással rehabilitálják a függő srácokat, akik olykor Éjjel Nappal Budapestes szinten mórikálják magukat a kamera előtt.
A "ki vagyok én?" a lényeg, illetve az elfogadás, vagy annak hiánya. Van egy figyelemhiányos, elmagányosodott, elszált srác és egy szintén rossz lelkiállapotban lévő lány. Kínlódnak amiatt, hogy homoszexuálisok. Boróka leszbikus, Szilveszter meleg. Mindketten függők, akik számolják a tiszta napjaikat, közben szakítani akarnak a múlttal, új életre vágynak, amiért tesznek is. Bár úgy érzik, a szenvedélyeik elrabolják őket, nincsenek egyedül. Folyamatos segítséget, hallgatóságot kapnak és tanácsokat. Fontos, figyelmes tanácsokat szakemberektől, családtagoktól. A mélypontokat megélték, de még mindig várják, hogy eljussanak a boldogsághoz. Boróka egész élete rémes volt. Szörnyű családi háttér és elviselhetetlen körülmények jutatták a mélybe. Szilveszter esete más, ő az önutálat miatt került gödörbe. A története is egyszerűbb, ha lehet ilyet mondani. Mégis neki köszönhető a film egyik legmagávalragadóbb része: bensőséges beszélgetése a szüleivel. Egy elcseszett coming out elő és útó sztorijába csöppennünk. Megható hallgatni, jó nézni a megnyíló lelkeket, pedig kamerák előtt zajlik minden. Nincs semmi körítés, természetes, polgári az egész, de erős, velős, kedves. Borókának és Szilveszternek bár nem könnyű az élet, tisztában vannak vele, máshogyan kell folytatniuk. Máshogyan kell gondolkodniuk. Ezt a szálat rögzíti a dokumentumfilm. Sajnos csak a felépülés részét mutatja be, a köztes részeket. Sokkal érdekesebb lett volna, ha látunk snitteket a valódi mélypontokról is, mert itt már nyomuk sincs. A hegy és falmászással rehabilitálódó Szilveszter és Boróka története így csak egy felszínes utósztori. Persze így is működik az empátia. Szurkolunk, hogy jobb legyen az életük. Mi mást is lehetne kívánni nekik, mint csupa-csupa jót! Legyenek végre boldogok! Ez a film bemutatja az egyik legfontosabb mérföldkövüket, ami számukra biztosan meghatározó és inspiráló. Viszont azok számára, akik épp fuldokolnak, ne a Mélypont érzést válasszák mentőövnek, mert ez a doku segítségnek kevés. Nem tanulságos, mert nincs kibontva. Nincs elrettentő ereje, mert nem mutat fel riasztó képsorokat.
Bár kicsit hiányos a puzzle, attól még érthető. A Mélypont érzés köteleken függő életeket mutat be, befogadhatóan. Egy olyan éterbe, ami mellett vállvonás nélkül, közömbösen szokás elmenni. Könnyed és érdekes. Szó se róla, több fűszert is elbírt volna, de akiben van elég empátia, és tud a sorok között olvasni, annak elgondolkodtató filmélmény marad.
A "ki vagyok én?" a lényeg, illetve az elfogadás, vagy annak hiánya. Van egy figyelemhiányos, elmagányosodott, elszált srác és egy szintén rossz lelkiállapotban lévő lány. Kínlódnak amiatt, hogy homoszexuálisok. Boróka leszbikus, Szilveszter meleg. Mindketten függők, akik számolják a tiszta napjaikat, közben szakítani akarnak a múlttal, új életre vágynak, amiért tesznek is. Bár úgy érzik, a szenvedélyeik elrabolják őket, nincsenek egyedül. Folyamatos segítséget, hallgatóságot kapnak és tanácsokat. Fontos, figyelmes tanácsokat szakemberektől, családtagoktól. A mélypontokat megélték, de még mindig várják, hogy eljussanak a boldogsághoz. Boróka egész élete rémes volt. Szörnyű családi háttér és elviselhetetlen körülmények jutatták a mélybe. Szilveszter esete más, ő az önutálat miatt került gödörbe. A története is egyszerűbb, ha lehet ilyet mondani. Mégis neki köszönhető a film egyik legmagávalragadóbb része: bensőséges beszélgetése a szüleivel. Egy elcseszett coming out elő és útó sztorijába csöppennünk. Megható hallgatni, jó nézni a megnyíló lelkeket, pedig kamerák előtt zajlik minden. Nincs semmi körítés, természetes, polgári az egész, de erős, velős, kedves. Borókának és Szilveszternek bár nem könnyű az élet, tisztában vannak vele, máshogyan kell folytatniuk. Máshogyan kell gondolkodniuk. Ezt a szálat rögzíti a dokumentumfilm. Sajnos csak a felépülés részét mutatja be, a köztes részeket. Sokkal érdekesebb lett volna, ha látunk snitteket a valódi mélypontokról is, mert itt már nyomuk sincs. A hegy és falmászással rehabilitálódó Szilveszter és Boróka története így csak egy felszínes utósztori. Persze így is működik az empátia. Szurkolunk, hogy jobb legyen az életük. Mi mást is lehetne kívánni nekik, mint csupa-csupa jót! Legyenek végre boldogok! Ez a film bemutatja az egyik legfontosabb mérföldkövüket, ami számukra biztosan meghatározó és inspiráló. Viszont azok számára, akik épp fuldokolnak, ne a Mélypont érzést válasszák mentőövnek, mert ez a doku segítségnek kevés. Nem tanulságos, mert nincs kibontva. Nincs elrettentő ereje, mert nem mutat fel riasztó képsorokat.
.png)
dddd.png)
0 Megjegyzések