MINT KUKORICASZEM A SZ*RKUPACBAN - BOLOND ISTÓK (2024) KRITIKA

Arany János tizenkilenc éves volt, mikor otthagyta a Debreceni Református Kollégiumot, és vándorszínésznek állt. Erről a korszakáról makacsul hallgat visszaemlékezéseiben, és már az ötvenen is túljut, mire – Istóknak nevezve ifjúkori önmagát – először veti papírra színészkalandját a soha be nem fejezett Bolond Istók című versregényében. Rohonyi Gábor és Hegedűs Georgina filmje a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának kevésbé ismert, de annál kalandosabb fiatal éveit mutatja be Liber Ágoston főszereplésével, a felnövéstörténetet romantikus elemekkel és a road movie műfajával vegyítve. Sikerült? Nos, mindenki életében van egy kitaláción, vagy valós történeten alapuló film, ami nagy hatással van az életére, és többször is látni akarja azt. A Bolond Istók nem ilyen film...

Liber Ágoston

Feltűnően díszletszerű díszlet, és kamerába bámuló idős statiszták. A Most vagy soha! film díszletei között, vagy arra baromira hasonlító helyszíneken. Így indul egy új magyar film 2024-ben. Ha a mesterséges intelligencia összemixelné a fiatal Patrik Duffyt (Dallas, Egyről a kettőre) és Bastian Karimot (felnőttfilm sztár), egy az egyben Liber Ágoston képe lenne a végeredmény. Van még valaki, egy amerikai színész, akire szintén félelmetesen hasonlít a tekintete, de hiába töröm a fejem napok óta, nem ugrik be... Nem feltétlenül baj, ha sok alteregója van az embernek. A film alig indul be, máris megcsillan a sablon, egy kiszámítható love story szál, amire már előre fogjuk a fejünket. Bebilleg a slampos Sári (Gellért Dorottya formálja meg), a “kis szerepekben, semmi említésre méltó színésznő”, aki a femme fatale akarna lenni, de ez fatális hiba. A rejtélyes múltú Sári, akihez Istók egyre jobban vonzódik, igazából nem vonzó. A Bolond Istók szemrevaló “jó nője” csak egy átlagos nő, mégis úgy van beállítva, mint aki miatt megáll a világ(!) Hagyjuk is, nem ő a lényeg. Az ugyanis Istók, a (vándor)színházi világ háttér ugri-bugri mindenese, aki a sötét háttérből őszinte lelkesedéssel csodálja a világot jelentő deszkákat, és bármit megtenne a színházért. Bármit? Bármit. Liber Ágoston választása a szerepre nem feltétlenül volt rossz ötlet, de ezt a filmet még ő sem tudta megmenteni. Korán kiderül, hogy nem jó filmen ülünk. Annyira erőltetett minden mimika, minden nevetés, minden poén, minden szaggatott mondat... Ah! Minden beállított, de valami rémesen beállított és még egyszer ki kell emelni: erőltetett. Hajdú Steve játéka gyötrelmes. Pont olyan vicces, mint anno a Heti Hetesben. 

Jordán Adél

Kapunk még egy ok nélkül görény női főszereplőt, akit Jordán Adél kelt életre. A film Szörnyellája amúgy egy teljesen új, kitalált karakter, akit a Bolond Istókhoz talált ki a forgatókönyvért is felelős Hegedűs Georgina, és talán ez az egyetlen jó ötlet, ami valamelyest még kiad pár halálhörgést ebben a tetszhalott moziban. A gőgös színésznő figurája annyira bicskanyitogató, minden tekintetben, hogy már szinte jó utálni. Azért nem szabad őt sem piedesztálra emelni, csak nem olyan híg fos, mint a többi szereplő, állagot kap pár kukoricaszemtől. Külön kiemelendő pillanat, amikor a bulis jelenet végén benyögi Miss Gőg, hogy: "Lefekszem! Sok már a zaj." - Teszi ezt a tücsökciripeléses kongó csendben. Siralmas! Ennek a filmnek nem volt elővágott verziója, vagy tesztvetítése? Hogy lehet benne ennyi önpofon?!? Van egy jelenet, amit a zenével hatásossá szerettek volna tenni. Mikor is Istók a színháztól elhappolja a közönséget, akiket egy düledező pajtába csábít, és ott nagyjából olyan átéléssel mesél nagy monológot, mint egy 8 éves kisgyerek egy falusi iskolai rendezvényen. Szegény Liber Ágoston, amilyen helyes a pofija, olyan jellegtelen a tehetsége. Hangyányit se hiteles, hangyányit se hatásos. Ebben a moziban legalábbis. A bajt csak tetézi, hogy Istók és Sári között a kémia baromira nem működik. Minden csók és intim jelenet úgy fest, mintha akartuk ellenére tennék azt. Egy másik jelenetben a közönség nappal szembe nézi az előadást. Mégis ki ülné azt úgy végig? Amikor azt hisszük, végre vége a szenvedésnek, az egész rémségre csak plusz kínyt nyom a végefőcím alatti hihetetlen gagyi zene. Ez a film valószínűleg egy gyűszűnyi állóvizet sem fog felkavarni, annyira középszerű.

A Bolond Istóknak amúgy vannak jó pillanatai is. A fények és a hangulat meg-meg idézi a Hókusz Pókusz filmek látványvilágát. A legerősebb pillanata pedig Istók és Miss Gőg adok-kapokja, ahol elhangzik végre pár remek és hatásos mondat. Sőt! Mindketten végre élnek a szerepben. A jelmezek is jól festenek. Bár színekben gyérek, attól még kimondottan korabeli hatást keltenek és remekül állnak még a legutolsó statkón is. De most úgy érzem, láttam egy nagy kupac szart, amiből kiemelem a kukoricaszemeket, mint érték. “Vannak azért benne szép sárga kis túlélők is, na!”, de ezt ez a film nem, nem érdemli meg! Miközben néztem, csak ráztam a fejem, mennyire rossz ez az egész. A Bolond Istókon látszik a beleölt sok pénz, a maximalizmus illúziója, de ez a film egy büntetés. Minden hibát reprezentál, ami miatt a hazai közönség túlnyomó része messziről elkerül egy magyar filmet. Erre a mozira óriási kár volt minden forint! A bosszantóan rossz játék ölte meg.