"NEM TUDOM, GYURI BÁCSI HOGY CSINÁLTA, DE A MIÉNK BRÚNÓS MEG MARICSOS LESZ." - ZSÁKBAMCSKA INTERJÚ!

1994-ben debütált a nagysikerű Zsákbamacska című televíziós vetélkedő Rózsa György műsorvezetésével. 29 évvel később a TV2 életre keltette és újracsomagolt változatban tűzte képernyőre Majkával és Pápai Jocival, majd meglepetésként pár adás erejéig a legendás televíziós Gyuri bácsi is visszatért. A Zsákbamcska népszerűsége azóta is töretlen, így a közelgő új évad apropóján mikrofonvégre kaptuk a gameshow egyik új műsorvezető párosát (a másik új műsorvezető duót T. Danny és Szente Vajk alkotja, bájos segítőjük pedig Kárpáti Rebeka lesz), Marics Petit és Pető Brúnót, illetve táncoslábú segítőjüket, Stana Alexandrát.

Budapest Eye: Ha már Zsákbamacska, a szerencse mennyire játszott szerepet az életetek, illetve a karrieretek alakulásában?

Marics Peti: Ezt akkor tudnám könnyebben megmondani, ha én lennék ott fent a mindenható. Nekem ez összeállt valahogy így. Hiszek a sorsban, hiszek abban is, hogy nem véletlenül történnek úgy a dolgok, ahogy. Úgy vagyok ezzel, hogy tegyél meg mindent azért, hogy jóra forduljon a szerencséd és akkor abból kihozod a legtöbbet.

Pető Brúnó: Szerencséje annak van, aki tesz érte. Általában ez így szokott lenni.

Stana Alexandra: Abszolút nem vagyok szerencsés alkat, soha nem nyertem semmilyen szerencsétől függő játékban. Ettől függetlenül jól alakult az életem. Küzdő alkat vagyok, aki megküzd azért, hogy eljusson oda, ahová szeretne. Egyetlen egy babonám van, a fekete macska. Amikor átszaladt előttem egy fekete macska, akkor mindig valami jó dolog történt velem.

Pető Brúnó, Stohl András és Marics Peti

Budapest Eye: Mind a hárman üstökösszerű karriert futottatok be, rövid időn belül nagyon híresek és közkedveltek lettetek. Mennyire élvezitek a rajongást és mennyire nehéz megbirkózni ezzel mostanában, hogy a népszerűségtek még feljebb ível?

Marics Peti: Azt nagyon élvezem, hogy Marics Peti vagyok, de az elején sokkal máshogyabban reagáltam le önmagamban azt, hogy odajöttek hozzám a rajongók. Folyamatosan kapjuk dózisszerűen azt, hogy ordibálva jönnek többszázan. Nyilván nagyon értékeljük és nagyon köszönjük, hogy ők vannak nekünk, de amikor lefárad az ember a koncert szezonban és egymás hegyén-hátán jönnek, akkor ezt nehezebb jól kezelni. Viszont én mindenkinek nagyon szoktam örülni. Az a legnehezebb verzió, amikor 15 pálinka után esnek bele a nyakadba és csókolgatnak szép szőrös férfiak… azt viselem a legnehezebben. Viszont ha nők csinálják ugyanezt, az könnyebb valahogy. 

Pető Brúnó: Nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtek felismerni az emberek. 17-18 éves lehettem. Hozzászokik az ember, de az elején fura volt, mégis jó érzés. Most is nagyon jó. Az elején azért volt különösen klassz, mert egyfajta visszaigazolás volt, hogy valamilyen szinten szeretnek, vagy felnéznek ránk és tisztelik, amit csinálunk. Most viszont már azért nagyon jó érzés, mert tök szuper az, hogy akár egy félperces találkozással is tudunk mosolyt csalni egy ember arcára, vagy örömet szerezni egy közös fotóval. Emiatt ez egy remek dolog. Hirtelen jött a hírnév, hirtelen fordult egy nagyot az életünk, de utána hozzá tudtunk szokni. Sose volt számomra ez probléma, mindig is szerettem másokkal kommunikálni. Ez inkább azoknak lehet nehéz, vagy okozhat nehézséget, akik annyira nem szeretik, ha másokkal mindig és minden körülmények között beszélgetni kell. Ha valaki hozzám szól az utcán, általában 100-ból 99-szer elbeszélgetek vele és jót kacagunk valamin. Viszont vannak olyan híres emberek, akik nem ilyen beállítottságúak és ezt tiszteletben kell tartani.

Stana Alexandra: Abszolút pozitív élményként fogom fel és nagyon jól esik az, amikor odajönnek hozzám az utcán. Leginkább azért, mert tudom, hogy annak az adott kislánynak , aki odajön hozzám, én talán példakép lehetek. Nagyon örülök neki, hogy a szakmai oldal került előtérbe, a tánccal kezdődött ugye és most másfajta irányba mentem. A rajongók nélkül mi nem lehetnénk itt és ezért hálásnak kell lennünk. Nem szabad elzárkóznunk előlük. Nem gondolom tehernek, inkább mérhetetlen hálával tölt el.

Marics Peti és Lékay-Kiss Ramóna

Budapest Eye: Élveztétek a közös munkát?

Marics Peti: Szerintem a miénk a világ legjobb párosa! Mind a ketten nagyon könnyen beletanultunk, zsigeri szinten tudtunk nagyon jól együttműködni. Az biztos, hogy hozzátett és könnyebbség volt, hogy nagyon szoros barátság van köztünk. Ismerjük egymás humorát, általában egy rugóra jár az agyunk. Amikor ezek az emberi kapcsolatok ki tudnak bontakozni még a műsor szempontjából is, az látszik a képernyőn és az jót tesz ennek. Ezért vagyunk egyedi páros.

Pető Brúnó: Nagyon egy hullámhosszon voltunk. Nekem meg a Petinek van egyféle humorunk, ami kicsit fura, de a miénk. Jó hármas voltunk, vagyunk. A zenében rengeteg befektetett idő és munka van. Az új műsorvezetői feladatunkban is. Úgy gondolom, hogy az elmúlt éveken mindenki a maga területén rengeteget dolgozott azért, hogy most ennyi ember megismeri. Úgy vélem, hogy a műsorvezetői poszt valamilyen szinten annak köszönhető, hogy mindannyian a saját szakterületünkön rengeteg embert elérünk. A mi kis csapatunk olyan szinten alkalmas, műsorvezetésre is, hogy egyikünknek sem okozott problémát az új feladat. Egy csapat voltunk, jó kis brigád.

Stana Alexandra: Ezt gondolom én is! Nagyon jó dinamika alakult ki köztünk. Nyitottak és közvetlenek vagyunk. Nem volt semmiféle feszengés, úgy működtünk együtt, mintha 100 éve ismertük volna egymást, nagyon gördülékenyen ment minden.

Stana Alexandra, a vetélkedő további szereplőivel, Stohl Andrással, Lékay-Kiss Ramónával, Demcsák Zsuzsával, Marics Petivel és Krausz Gáborral.

Budapest Eye: Idén 30 éve, hogy a Zsákbamacska vetélkedő hazánkban képernyőre került, akkor Rózsa György műsorvezetésével. Láttátok az eredetit Gyuri bácsival?

Marics Peti: Videómegosztó oldalakon találkoztam először a Majkás verzióval, a viccesebb jelenetekkel, amik nagyot mentek országszerte. A Rózsa Gyurisról én már lemaradtam, arról nem igazán van emlékem. De úgy rémlik, 1-2 adásba belenéztem, csak már olyan szelektív a memóriám, hogy az már egy nagyon régi fiókban van. A miénk valószínűleg más lesz hangulatban. Nem tudom, Gyuri bácsi hogy csinálta, de a miénk Brúnós meg Maricsos lesz.

Pető Brúnó: Én 22 éves vagyok és az eredetiből csak pár adás részletet láttam, főleg TikTok-on, teljes adást még nem. Egy dolog azért megmaradt: Rózsa György nem függönynek, hanem színpadnak hívta azt a placcot, ahol a nyeremények voltak. Ezt beszéltük is a többiekkel.

Stana Alexandra: Nem láttam az eredetit sajnos, viszont tavaly dolgoztam Gyuri bácsival. Úgy gondolom, hogy így legalább megélhettem, hogy milyen is a vele való közös munka, ami óriási megtiszteltetés volt. Köszönjük neki, hogy lefektette a Zsákbamacska műsor alapjait és hogy most itt lehetünk és vihetjük tovább!