“SZERETNÉM MEGOSZTANI EZT AZ ÁLOMÍZŰ ÉRZÉST!” - TAROLT A ROMAVERSITAS A GLAMOUR WOMEN OF THE YEAR-EN!

A GLAMOUR Women of the Year díj hitvallása 16 éve változatlan: mindenki nyertes, aki egy női közösség részeként, integrálódva a férfiak által uralt társadalomban hangot tud adni annak, ami motiválja, bántja, foglalkoztatja, amit létrehozott, alkotott. „Az év hősnője” különdíjat minden évben egy olyan szervezet vagy közszereplő kapja meg, melynek vagy akinek hiteles és fontos a társadalmi felelősségvállalása. A Romaversitas Alapítványt a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok támogatására hozta létre egy cigányokból álló értelmiségi kör 1996-ban. Hisznek abban, hogy hosszú távon kell a roma fiatalok oktatásába fektetni, mert ez vezet fenntartható és széleskörű társadalmi változáshoz. Egy erőteljes, saját narratívát kialakító cigány értelmiségért munkálkodnak. Olyan közösségként definiálják magunkat, ahol a kritikai gondolkodás, a szolidaritás és az elfogadás a kiindulási alap. A mindennapi tevékenységeik is ezeket az értékeket tükrözik, a programokat együttesen tervezik és valósítják meg a diákokkal. Az egyéni igényekre reagáló magas szintű szakmai segítséget, tréningeket, nyelvtanulási lehetőségeket, továbbtanulási és karriertanácsadást nyújtanak a fiataloknak. Az alapítvány egyik tagjával, Polcsai Bettivel, aki a díjat szinte el sem engedte, kicsit félre vonultunk a ceremónia után, hogy beszélgessünk a friss élményről és a munkásságuk egyik legfontosabb mérföldkövéről.



Budapest Eye: Üdvözöllek! Nem is oly rég, legutóbb a Toldi moziban találkoztunk a Keskeny út a boldogság felé című dokumentufilm bemutatóján, ahol a vetítést követően a színpadon beszéltél, akkor kissé félszegen, de itt most határozottan bátrabb voltál, megvolt benned a Women Power!


Pocsai Betti: Jól látod, igen! Ez egy olyan esemény volt, ami megkövetelte, hogy látszódjon a “Women Power”. A dokumentumfilmes esemény, bár az is különleges volt, másfajta volt. Ott nem feltétlenül arról szólt a jelenlétem, hogy ennyire erős tételeket közvetítsünk a színpadon. 


Budapest Eye: Milyen érzés, hogy ez a díj itt van a kezedben? 


Pocsai Betti: Úton idefelé pont erről beszélgettünk a többiekkel. Hiszen milyen kevésszer történik meg, hogy a civileknek, vagy civil szektorban dolgozóknak elismerik a munkáját. Ez egy ilyen alkalom. Nagyon szokatlan, csomó szempontból, hogy elismerik a munkánkat. A Romaversitas egy lassan harminc éve működő szervezet, ami az egyik legrégebbi roma-szervezet az országban és az pedig egy külön öröm, hogy a romák is végre teret kaphatnak olyan terekben, ahol eddig egyáltalán fel sem merült, hogy lehetséges. Az hogy ez a díj a miénk, egy fantasztikus dolog!


Budapest Eye: Mit jelent számotokra, hogy a Glamour gálán vagytok?


Pocsai Betti: Ez egy olyan esemény, vagyis egy olyan díj, ami szeretném, hogyha folytatást kapna, továbbmenne és fejlődne. Amit megoszthatnánk másokkal is. Arra gondolok, hogy itt lépett fel Radics Gigi, aki az egyik legnagyobb slágerével, a “Vadonatúj érzés” dallal kezdett. Ezt miért csak én kapom? Szeretném megosztani ezt az ‘álomízű érzést’! Ekkor az egyik kolléganőmmel egymásra is néztünk, hogy milyen jó lenne, ha itt lennének a diákjaink, itt lehetne még több kollégánk, itt lehetne nagyon sok olyan roma nő, akiknek minden nap az összes erőfeszítése gyakorlatilag láthatatlan. Milyen szuper lenne, hogy ha ők is itt lehetnének és ebben ők is részesülhetnének! Az a célunk, hogy valamiféle elismerés mindenkinek járjon. Tudod, fura dolog ez az “elismerés”. Olyan helyeken küzdünk, ahol nagyon sokszor a saját legitimitásunkat is megkérdőjelezik. Úgyhogy az elismerés az egy következő szint. Nekünk helyünk van a társadalomban. Nem is akármilyen! Fontos részei vagyunk. 


Fotó: Glamour / Czabán Máté

Budapest Eye: Amikor elhagytátok a színpadot, láttam, hogy összesúgtatok. Mit mondtatok egymásnak a díjjal a kezetekben? 


Pocsai Betti: Őszintén? Nem emlékszem! (hangosan nevet) Mi egy nagyon összeszokott csapat vagyunk, akik mindig együtt dolgoznak és mindig módfelett odafigyelünk egymás érzéseire, illetve hogy hogyan érzi magát a másik. Ez amúgy többször is elhangzott ma, hogy “Hogy vagy? Ugye minden rendben? Hogyan tudok segíteni, ha kell?”. Szóval valami ilyesmi lehetett, ami történt, illetőleg a tekintetekben egyfajta vállveregetés, hogy ez most igen, megvolt, nem bakiztunk nagyot és minden szuperül ment! Számunkra ez egy elsőrendű lehetőség volt, most is az és szívmelengető dolog. 


Budapest Eye: Menjünk előre a jövőbe. Te kiket látnál szívesen kezükben egy ilyen, vagy hasonló elismeréssel? Vannak olyan személyek, ismertek, vagy sem, akiknek munkásságára te magad is felnézel és az díjat érdemel? 


Pocsai Betti: Reggelig van időd beszélgetni velem? Rengeteg, tényleg rengeteg olyan nő van, aki, ahogy te is mondtad, megérdemelne egy elismerést és azt, hogy itt legyen. Például Daróczi Anna, aki szintén civil közegben mozog, vagy Dr. Orsós Zsuzsanna, Baranyi Marcsi, Lakatos Mónika, vagy nagyon sok olyan közeli barátnőm, akik azt gondolom, hogy szintúgy megérdemelnék a Women of the Year díjat. Ó, és a nagymamám, meg az anyukám! 


Budapest Eye: Üzennél azoknak, akik nálunk hallanak először a Romaversitas Alapítványról?


Pocsai Betti: Igen. Igazából mi nagyon-nagyon szeretnénk, hogyha még több emberhez eljutna az, amit mi csinálunk és azok, akikkel foglalkozunk, azok az ügyek, amikért kiállunk. Mindenképpen kövessék figyelemmel a munkánkat! Arra szeretnék mindenkit biztatni, hogy amikor roma-témákkal találkoznak, ne féljenek edukálni magukat a témában. Jöjjön oda hozzánk beszélgetni. A honlapunkon és a social média felületeinken is bárki számára fogyaszthatóvá tesszük ezeket a témákat.


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések