Az alkotók biztosra mentek, ezért rögtön a nyitányban kapunk egy tipikus Mucsi Zoltán poénmixet, ami remek indítás és garantált a jókedv! Viszont karaktere gyorsan kivonul a képből és teret ad a főszereplőnek, Barnának, akit Thuróczy Szabolcs alakít. Úgy tűnik, ezt a fickót nem fogjuk csípni, tesz is érte rendesen, de a macsó-lúzer-csakazértis figura egycsapásra szerethetővé válik, érdekessé, s szinte szurkolunk a karaterfejlődésért.
dedede.png)
A produktívitást értékelni kell, azonban nem feltétlenül volt szükség a Szia, Életem! létrejöttére. Láttunk már ilyen, vagy hasonló históriát. Mondjuk ki: sablonos. A sztori annyira kiszámítható, hogy a befejezés maximum egy mindenre rácsodálkozó csecsemőt érhet váratlanul.
Ennek ellenére hiper-sietve kell hozzátenni, hogy a film működik. Nagyon jól! A színészek mindegyike igyekezett kihozni magából a legtöbbet. A forgatókönyv csavarjainak és a változatos jelmezeknek hála a szereplők szinte lubickolnak játékukban.
A poénok itt-ott kissé morbidak, érezhetően a fiatalabb generációnak lettek bekészítve, viszont mivel több fekete humort is rejt a film, így az érettebb nézők is tudnak min röhögni. De itt álljunk is meg egy pontra.
A trágár beszéd dominál a mozin. Sajnálatos módon a gyermekszereplő jelenetei alatt is. A "f*sz", a "sellőpic*a" szavak váratlanok. Bár igyekeztek ellensúlyozni, nem biztos, hogy erre szükség volt. Ez persze a nézők ízlésére van bízva, de akkor felmerül a kérdés: kik a célközönség?
A Szia, Életem!-ben minden színésznő csupán mellékszál és két szerep jut számukra: a szexháziállat, vagy a kékharisnya. Nincs más. Vagy áldozatok, akikkel kib*sztak (vagy megb*sztak), vagy otromba, mamóka ruhában "tündöklő", inkább gonosznak, mintsem jónak beállított, szánalmas figurák. A hazai filmekben jó ideje nincsenek igazán jól megírt női karakterek. Nincsenek jó női filmek. Nincsenek maradandó női szerepek. Hősnők meg pláne, a legtöbb esetben csupán a passzív áldozat szerepkör jut minden magyar filmben egy színésznőnek. Magyarországon egy színésznőtől a megszokott, jól bevállt, poros előadóművésznői típust és szerepet várják el, úgy 10-15 év távlatából. De reméljük hamarosan olyan nők is feltűnnek majd a vásznon, mint amilyenek ma formálják a világot.
A főszereplő Samut alakító gyermekszínésszel, Pásztor-Várady Mórral, a Párducot / Patríciát játszó Kovács Patríciával és a film rendezőjével, Rohonyi Gáborral is beszélgettünk a Szia, Életem!-ről. Mór arra a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb része a forgatásnak, az első napját hozta fel. Bele kellett rázódnia és eleinte meggyűlt a baja a nehéz és hosszú szöveggel. És bár nehéznek találta a pizzériában zajló jelenetet (spoiler: szétfröcskölte a ketchup-ot) és a laptop tönkretételét, ezek egyben a legszórakoztatóbb emlékei is. Patríciának kellemetlen pillanatokat okozott a sellő jelmez, amiben gyalog kellett felmennie a Pilisre, de kiemelte, hogy minden nehézség ellenére, és mert segítőkész és jó csapat volt körülötte, igazából élvezte az egészet. Rohonyi Gábor úgy emlékszik, nem voltak olyan jelenetek, melyek nagy kínkeservek által jöttek volna létre, mert felkészültek a forgatásra. Ámbár nagyon tartott a pizzériás jelenettől, mert mint mondta, nagyon nehéz egy kisgyerekkel extrém dolgokat felvenni és a kiborulást életszerűen összehozni.
Mórnak ez az első filmje. Kíváncsiak voltunk, hogy mit tartott meg emléknek a forgatásról. A kérdésre elmosolyodott és rámutatott a pólójára, amin piciben ott virított a film logója. De a kellék plüssfarkast és a nagy piros bőröndöt is hazavitte. Utóbbiba azóta is rendszeresen belebújik.
Kiknek ajánljuk a Szia, Életem!-et? Ezt a mozit lehet még azok is élvezni fogják, akik nem különösebben vannak oda a családi drámás vígjátékokért. Viszont ha szeretnek röhögni, és a váratlanul fel-fel huppanó morbid humort nem ítélik el, illetve nem veszik észre a patriarchális alaphelyzetet, akkor nagyon jól fogják érezni magukat, mert ez a film virgonc, fordulatos és tényleg nagyon szórakoztató.
dedede.png)
A produktívitást értékelni kell, azonban nem feltétlenül volt szükség a Szia, Életem! létrejöttére. Láttunk már ilyen, vagy hasonló históriát. Mondjuk ki: sablonos. A sztori annyira kiszámítható, hogy a befejezés maximum egy mindenre rácsodálkozó csecsemőt érhet váratlanul.
Ennek ellenére hiper-sietve kell hozzátenni, hogy a film működik. Nagyon jól! A színészek mindegyike igyekezett kihozni magából a legtöbbet. A forgatókönyv csavarjainak és a változatos jelmezeknek hála a szereplők szinte lubickolnak játékukban.
A poénok itt-ott kissé morbidak, érezhetően a fiatalabb generációnak lettek bekészítve, viszont mivel több fekete humort is rejt a film, így az érettebb nézők is tudnak min röhögni. De itt álljunk is meg egy pontra.
A trágár beszéd dominál a mozin. Sajnálatos módon a gyermekszereplő jelenetei alatt is. A "f*sz", a "sellőpic*a" szavak váratlanok. Bár igyekeztek ellensúlyozni, nem biztos, hogy erre szükség volt. Ez persze a nézők ízlésére van bízva, de akkor felmerül a kérdés: kik a célközönség?
A Szia, Életem!-ben minden színésznő csupán mellékszál és két szerep jut számukra: a szexháziállat, vagy a kékharisnya. Nincs más. Vagy áldozatok, akikkel kib*sztak (vagy megb*sztak), vagy otromba, mamóka ruhában "tündöklő", inkább gonosznak, mintsem jónak beállított, szánalmas figurák. A hazai filmekben jó ideje nincsenek igazán jól megírt női karakterek. Nincsenek jó női filmek. Nincsenek maradandó női szerepek. Hősnők meg pláne, a legtöbb esetben csupán a passzív áldozat szerepkör jut minden magyar filmben egy színésznőnek. Magyarországon egy színésznőtől a megszokott, jól bevállt, poros előadóművésznői típust és szerepet várják el, úgy 10-15 év távlatából. De reméljük hamarosan olyan nők is feltűnnek majd a vásznon, mint amilyenek ma formálják a világot.
A főszereplő Samut alakító gyermekszínésszel, Pásztor-Várady Mórral, a Párducot / Patríciát játszó Kovács Patríciával és a film rendezőjével, Rohonyi Gáborral is beszélgettünk a Szia, Életem!-ről. Mór arra a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb része a forgatásnak, az első napját hozta fel. Bele kellett rázódnia és eleinte meggyűlt a baja a nehéz és hosszú szöveggel. És bár nehéznek találta a pizzériában zajló jelenetet (spoiler: szétfröcskölte a ketchup-ot) és a laptop tönkretételét, ezek egyben a legszórakoztatóbb emlékei is. Patríciának kellemetlen pillanatokat okozott a sellő jelmez, amiben gyalog kellett felmennie a Pilisre, de kiemelte, hogy minden nehézség ellenére, és mert segítőkész és jó csapat volt körülötte, igazából élvezte az egészet. Rohonyi Gábor úgy emlékszik, nem voltak olyan jelenetek, melyek nagy kínkeservek által jöttek volna létre, mert felkészültek a forgatásra. Ámbár nagyon tartott a pizzériás jelenettől, mert mint mondta, nagyon nehéz egy kisgyerekkel extrém dolgokat felvenni és a kiborulást életszerűen összehozni.
Mórnak ez az első filmje. Kíváncsiak voltunk, hogy mit tartott meg emléknek a forgatásról. A kérdésre elmosolyodott és rámutatott a pólójára, amin piciben ott virított a film logója. De a kellék plüssfarkast és a nagy piros bőröndöt is hazavitte. Utóbbiba azóta is rendszeresen belebújik.
Kiknek ajánljuk a Szia, Életem!-et? Ezt a mozit lehet még azok is élvezni fogják, akik nem különösebben vannak oda a családi drámás vígjátékokért. Viszont ha szeretnek röhögni, és a váratlanul fel-fel huppanó morbid humort nem ítélik el, illetve nem veszik észre a patriarchális alaphelyzetet, akkor nagyon jól fogják érezni magukat, mert ez a film virgonc, fordulatos és tényleg nagyon szórakoztató.
.png)
dedede.png&description=SZIA, URAM! "SZIA, ÉLETEM!" KRITIKA ÉRDEKEL?){kind=link}
0 Megjegyzések