Egy klasszikussal élve: A Zanox olyan, mint az új magyar Boldog Halálnapot narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.
"Ritka szar!" - mondta a film legjobb poénját a nagyi (aki sokaknak lehet ismerős, már a Telekom ünnepi reklámjaiban is megmutatta színészi vénáját...), de ez a film nemhogy nem szar, egyenesen jó, amit újra szeretnénk látni!
A főszereplőt, Misit alakító Előd Bálint túl sokoldalú, de túl sok az oldala, képtelenség eldönteni, hogy jó, vagy rossz. Aranyos karakter, nincs is vele baj. Néhol mondjuk ki: nem színészkedik jól, de ne legyünk szőrszálhasogatók, ez az első filmszerepe.
Helyes, érdekes és ha jobban igyekszik, borítékolható tény: 15 év múlva a legnagyobbak között lesz.
A film egyik legmegmagyarázhatatlanabb pillanata, a fülessel puskázó diák (lebukik, de semmi retorzió), aki nem mellesleg a legjóképűbb mellékszereplő. Annyira mutatós, hogy a néző szinte várja, mikor kerül újra képbe, de sejtelmes karaktere (mindig gyanúsan, féltékenyen néz a háttérben, de funkciója nincs) megoldások nélkül, egyszerűen ködbe vész.
A betétdalok olykor szekunder szégyent okoznak, máskor megmozgatják a lábakat (na nem kiszaladás céljából, kimondottan klasszak). A lepukkant házban, vagy miben forgatott jelenetek Melanie C - Yeh Yeh Yeh klipjét idézik, de ez csak egy példa, valószínűleg sokan találnak még erre-arra hasonlító momentumokat. Folyton azon agyaltunk, ez a film mikor is játszódik? A mainak szánt képsorok többször retróba hajlanak, múltbélinek hatnak. A 80-as, 90-es évek magyar filmjeit juttatják eszünkbe.
Érdekes, ahogy a nagy amerikai filmekben megszokott narrációk a tök egyértelmű kiírások közben is elhangzanak. Néhol komikus, de érhető, talán ezzel próbálták feldobni a filmet és az üresjáratokat. Mégis abszolút feleslegesnek hat, tulajdonképpen folyton nevethetnékünk támadt.
Kicsit tanakodtunk, vajon mi lehet az oka, ami miatt sokszor nem tekintik a hazai nézők jónak az új magyar filmeket, aztán úgy a mozi vége felé rájöttünk. Az események jó része egyáltalán nincs megmagyarázva, karakterek, sorsok történetei tűnnek el, se füle, se farka zacskóba buggyantva. A meredt, szövegre koncentráló tekintetek, átéletlen dialógusok pedig sokat rontanak az élményen, amik sajnálatos módon, rögzült hazai hibák.
A sugar daddy-vé alakult Dr. Karotúr Gyula (Hátházi András) fényűző autójában bazsajgó, néhány másodpercre feltűnő Vasvári Vivien "Luxusfeleségként" való "szereplése" pedig az önirónia csúcsa!
 |
| fotó Rumann Gábor |
Ha nem emlékeztetne ennyire a Boldog Halálnapot filmekre, minden laca-faca nélkül kijelenthetnénk, a Zanox zseniális! Nem lehet és nem is szabad komolyan venni. De szórakoztató, játékos és kimagaslik a megszokott magyar filmek közül. Ritkán fordul elő, hogy egy filmet újra szeretnénk látni, de a Zanox érdemes rá, mert minden ismétléssel fel lehet fedezni valami újat.
.png)
0 Megjegyzések