Kukkantsunk be a szipusok, csövesek, alkeszek világába! A "csöves pont hu", ahogy eme filmben is mondják. A periféria izgalmas és szomorú világa ez, melybe Sanyika életén át kapunk zsigerekig hatoló betekintést. Üdvözöl mindenkit a Boráros téri Aprajafalva, ami korántsem játék és mese!
![]() |
Fotók: Cirko Film |
Rögtön a kritika elején kőbe kell vésni, hogy a KIX dokumentumfilm egy elsőrangú alkotás! Könnyű dolog ebben a témában filmet készíteni, de Mikulán Dávid és Révész Bálint ezt művészi szintre vitte a KIX-ben. Úgy belecsöppenünk Mikulán kamerája által a jó büdös szerencsétlen valóságba, hogy arra nincs szó. Nincsen. Pedig ez egy kritika! Viszont a dokumentumfilm olyan tükröt mutat, gyors és ügyes operatőri megoldásokkal, amely létezik a társadalomban, de elfordított fejjel megyünk el mellette. Minden nap látjuk, halljuk, ámbár kínosan kerüljük. Amikor a gyermekek rajzait mutatják egy szívről, akkor facsarodik először meg igazán a néző szíve. Mert betekintést kapunk egy mélyszegénységben élő, mégis a maga módján boldog családi légkörbe. A fókusz viszont végig a gyerekeken van. Egy nagy ágyon alszik a csóró körülmények között élő család, a lakás kicsi és lepusztult. A gyámügy a nyakukon. Általában az ilyet nem könnyű befogadni, nézni, de az alkotók egy mesterműn keresztül segítik feldolgozni és érteni a látottakat.
A filmplakáton is látható hintalós-gördeszkás jelenet a KIX egyik legbámulatosabb, legnyomatékosabb momentuma. Itt indul be igazán a doku. Sanyika felnövését nézzük, gyerekből tinivé érik. Gyúrni kezd, ettől vonzó lesz, jön a szerelem, a kamaszkori dackorszak, és a nagy büdös élet szaga, amit egyre jobban nem tolerál. Aztán ezt az egészet derékba töri egy véletlen tragédia. Sanyika és barátai 2019-ben felgyújtottak egy matracot a Ráday utcában, amely lángba borított egy kollégiumot, a tűzben pedig meghalt egy férfi. A károkat akkor elment felmérni Orbán Viktor is, az RTL Híradó pedig követni kezdte a rettenetes eseményeket. Sanyika élete innentől kezdve egy nagy kérdőjel, így a KIX voltaképp lezáratlanul marad. A nézőre ekkor borul rá a teher, amit eddig az ékes operatőri képek "elnyomtak".
Ahogy sétáltam ki a sajtóvetítésről, a film hangulata nem engedett el. Kilépve a fénybe kollégák, szakmabeliek véleményét koslattam. Vajon mit gondolnak most, frissen? Meglepett a nézőpontok sokfélesége. Bevallom, nem tetszettek. Teljesen máshogy éltem meg. Egy sarokkal arrébb egy szegény néni kéregetett. Adtam neki pénzt. Majd a villamosmegállóban a dokumentumfilmben látott szerelmespár szakasztott másába futottam. A tetőfok az volt, amikor beléptem egy bánatos kis kínai boltba, ahol egy kisfiút szólítgatott az anyukája. Sanyi volt a neve. Úton figyeltem a hangokat, arcokat. Sorsokat elemeztem, teljesen a film hatása alá kerültem! Mert a KIX az élet egy sanyarú szeletét tálalja elénk. Beszippant és nem ereszt. Próbáltam visszazökkenni, mert ezeregy teendőm volt. De nem volt egyszerű kievickélni belőle. Nagyon rosszul érzem magam a KIX után. Túlságosan magával ragadó, őrülten erős, brutálisan tökéletes!
0 Megjegyzések