Pusztaszomaj. Egy kis falu. Porszem az univerzumban, aminek összetartó közössége a "pénz, vagy munka" csapdájában éldegél, a szálakat pedig a titokzatos polgármester mozgatja. Főszereplőnk, Tamás (Dér Zsolt) pedig személyes küldetésének tekinti az igazság kiderítését és nyomozásba kezd. Az üvegház és a Fő utca 17. is titkokat rejt, innen indul minden nyom és nyomozás. Zsarnokság, alvilági praktikák, a nyomorultak kihasználása... Ne készüljön vidám sztorira senki, mert a nyers valóság árad a Nyersanyag című új magyar moziból, ami olyan, mint egy ismerős, szomorú, oly régi történet. Nézzük is, miről van szó.
Rémisztő felvétel egy könnyeivel küszködő kislányról, majd váltás és traktoron bazsajgó fiatalok. Eklektikus nyitány. Elsőre talán értelmezhetetlen. Majd a ködös dolgok kezdenek érthetővé válni. Főhőseink hátrányos körülmények között élő gyerekek számára tartanak izgalmas foglalkozást. Zajlik a gyűlés, ismerkedés, forgatás, s kipattan a balhé. De gyün a "Van havaji?" - és indul a pizza-party, a mosoly pedig ezerrel robog tovább. Mindezeket tetézi a vészjóslóan barátságos, de eszelős tekintetű polgármester.
Gyorsan váltakoznak a képek. Bájos bolti csevej, aztán egy amatőr horrorforgatásban találjuk magunkat, abból egy utcai csetepatéba, ahol a polgármester szétveri egy csajverő balhézó pofáját, majd újra a foglalkozáson vagyunk, ahol, hogy kerek legyen a dolog, a kölyköknek levetítik az este forgatott horrort, de a sztori végét a kis Columbókra (érdekesség, hogy a Columbo jelzőt ekkor jegyezteltem fel, majd meglepetésemre, később jött még egy utalás a híres nyomozóra) bízzák, ezzel is élénkítve a csapatszellemet. Haladó szellemű ötlet. Beindul a zombi-horrorforgatás. A mozi elején a vágások nem következetesek, gyorsan ugrál minden időben, térben, de ez nem feltétlenül baj, talán még lendületet is ad. Viszont tény, hogy oda kell figyelni.
A McDonald’s és a Joy magazin kap egy kis reklámot, előbbi, mint legfontosabb dologra való válasz az egyik gyerek számára, utóbbi, mint csajos traccs mesekönyv, amiből úgy olvasnak fel, mintha csak a Spinédzserekbe, vagy Sweet Valley sorozatban lennének. Ez már csak azért is fura, mert a mai fiatalok (különösen a mélyszegénység szélén élők) nem valószínű, hogy 1300 forintos magazinokon szocializálódnak. Valószínűbb, hogy mindennek is az okostelefonjaikon néznek utána, de ha tévednék, elnézést! A 444 is kap egy említést, mint fontos médium. Valódi jelentősége egyiknek sincs a filmben, de üdítő kis morzsák.
Gyorsan váltakoznak a képek. Bájos bolti csevej, aztán egy amatőr horrorforgatásban találjuk magunkat, abból egy utcai csetepatéba, ahol a polgármester szétveri egy csajverő balhézó pofáját, majd újra a foglalkozáson vagyunk, ahol, hogy kerek legyen a dolog, a kölyköknek levetítik az este forgatott horrort, de a sztori végét a kis Columbókra (érdekesség, hogy a Columbo jelzőt ekkor jegyezteltem fel, majd meglepetésemre, később jött még egy utalás a híres nyomozóra) bízzák, ezzel is élénkítve a csapatszellemet. Haladó szellemű ötlet. Beindul a zombi-horrorforgatás. A mozi elején a vágások nem következetesek, gyorsan ugrál minden időben, térben, de ez nem feltétlenül baj, talán még lendületet is ad. Viszont tény, hogy oda kell figyelni.
A McDonald’s és a Joy magazin kap egy kis reklámot, előbbi, mint legfontosabb dologra való válasz az egyik gyerek számára, utóbbi, mint csajos traccs mesekönyv, amiből úgy olvasnak fel, mintha csak a Spinédzserekbe, vagy Sweet Valley sorozatban lennének. Ez már csak azért is fura, mert a mai fiatalok (különösen a mélyszegénység szélén élők) nem valószínű, hogy 1300 forintos magazinokon szocializálódnak. Valószínűbb, hogy mindennek is az okostelefonjaikon néznek utána, de ha tévednék, elnézést! A 444 is kap egy említést, mint fontos médium. Valódi jelentősége egyiknek sincs a filmben, de üdítő kis morzsák.
Képileg és hangulatilag is a film legerősebb pillanata a kutya-keresés pihenőjéül szolgáló beszélgetés helyszíne, ami egy árok kis hídján üldögélve zajlik. Ezért is választhatták ezt az "idilli képet" moziplakátnak. Jó a szög, a hely is megnyugtató, szépek a színek, a légkör feszültséggel telik meg, amit talán kissé idejekorán (és komikusan) szét is pukkaszt a kutyus semmiből való előrohanása. Hát nem pont ott bujkált, ahol a kutatás pihenője zajlott?! Szóhoz nem jutunk.
A rejtélyek, titkok folyamatosan belengik a filmet, amit meg-meg tör a humor és a realitás nagyon intenzív érzése. A Nyersanyag nem akar több lenni, mint ami. Nincsenek túlzások, nem szakad el a valóságtól. A feszültség egyre csak nő és nő, és ártó, illetve jót akaró szándékú, kellemetlen szituációt szül. A gyerekszereplők igazán beleélten alakítanak. Közülük is kiemelkedően a Zsanit alakító kislány (Szabó Stefi), aki a legmélyebb karaktert hozza. A film amúgy az "... és hamarosan a sötétség" című 1970-es thriller hangulatát idézi, bármelyik jobb magyar krimivel turmixolva, de szigorúan csak nyomokban.
A Nyersanyag az ősi nagy kérdést járja körbe. Vajon az igazság felszabadít, vagy többet árt, mint az igazságtalanság? Ha jót akarunk, jót cselekszünk, azzal valóban jól jár az, akiért tesszük? Mert akár rosszabb is lehet minden, hiába minden jó szándék. Dióhéjban: a jó és a rossz harca, meg a többiek, akik alattuk vannak. Baromi hatásos film, lélekbemaróan privát. Olyan érzésekkel hagyja magára a nézőt, melyeket még az Oscar-díjjal jutalmazott alkotások is csak nagyritkán váltanak ki. Remek film, amelynek főszereplői kimagaslóan játszanak, és olyan pillanatokat ad, amelyek több mélységet kínálnak, mint a mozikat elárasztó CGI csihi-puhi tucatfilmek. Méltatást igénylő alkotás! Azok, akik egy kis nyers valóságot keresnek egy mozifilmben, a Nyersanyagban erre tökéletes oázist találnak.
0 Megjegyzések