"MECCSET IS EGYÜTT NÉZTÜNK A FORGATÁS ALATT." - INTERJÚ SIMON KORNÉLAL A PEPE 2. ÉVADJÁNAK BEHARANGOZÓJÁN!

Az eredetileg spanyol formátumú Pepe vígjátéksorozat középpontjában egy csődközelbe jutott Duna-parti pecsenyéző áll. Annak tulajdonosa Pepe, a duplapaníros krokett koronázatlan királya, a fritőzben sütés nagymestere. Amikor egy nap Kollár Gábor, az ország minimalista sztárséfje bevásárolja magát az éttermébe, Pepe még nem tudja, hogy mindez csak azért történik, mert Gábor apja a halálos ágyán elárulta, nem ő az édesapja, hanem Pepe, és kéri, mentse meg a pecsenyézőt és a családot. A magyar gasztronómia sármőre határozott elképzeléssel áll neki, hogy Michelin csillagos éttermet faragjon a kifőzdéből, miközben szép lassan megismerkedik új családjának tagjaival, és Dunaszéphely lakóival. A második évad már a TV2 saját gyártása, és célzottan a hazai közönség igényeire lett szabva. Az egyik főszereplő, Simon Kornél beavatott minket a forgatás kulisszapillanataiba is.

Budapest Eye: Új évad, biztosan új és maradandó emlékek. Volt valami a forgatási időszak alatt, ami különösen rögzült?

Simon Kornél: A focizás! Kétballábas vagyok, és... (nevet) kapus voltam, de nagyon rossz kapus. A kollégiumi válogatottban, csak két meccsen. Utána rájöttem, hogy nekem ehhez nincsen semmi közöm. Amikor pedig elolvastam a forgatókönyvet és rájöttem, hogy focizni kell, ráadásul egykori ifjúsági válogatott labdarúgót kell alakítanom, vagy legalábbis elhitetni... És kérdezték, hogy szeretnék-e dublőrt? Mindenképpen - mondtam. Mert ahogy én érek a labdához, azon látszik, hogy nyilvánvalóan nem voltam ifjúsági válogatott. Amit a kezemmel kell csinálni, az oké. De a lábammal?!?  Évekig kétségbeesetten próbáltam megtanulni dekázni, de kettőt tudok, aztán elpattan a labda messzire. Végül szereztek nekem egy labdazsonglőrt.

Budapest Eye: Gyönyörű helyszíneken, főleg Szentendrén zajlott a forgatás. Aki egyszer ott jár, beleszeret. Hogyan telt az idő a kollégákkal? Akár forgatási időn kívül is. 

Simon Kornél: Budaörsön is forgattunk egy házban, egyébként valóban minden más Szentendrén zajlott. Gyönyörű helyen voltunk, szép időben. Meleg volt. Pokoli meleg időnként. Ezt nehezen viselem. Én nehezen bírom a nyarat. Ráadásul a karakterem általában hosszú ujjú inget, hosszú nadrágot, félcipőt és bőrdzsekit viselt. Kicsit szenvedtem, de ezt leszámítva fantasztikus volt leülni két beállítás között, a panziónak a nappali tartózkodó részében, megenni az ebédünket, és beszélgetni az idősebb és fiatalabb kollégákkal, arról, hogy mi van velünk. Kinek, mi volt a covid után. Merre tart az élete. Benedek Dani is akkor kapta meg a Junior Prima Díját, annak is a részleteit beszéltük át. Meccset is együtt néztünk. Kicsit olyan volt, mintha haza jártunk volna. Ja! És vittem a gitáromat is, amit mindenki hősiesen bírt, amíg cincogtattam. Nagyon szerettem azt a családiasságot, ami ott kialakult köztünk. Ez a legkedvesebb emlékem.

Budapest Eye: A TV2-őn futó Pepe a spanyol Chiringuito de Pepe című sorozat magyar adaptációja, de a második évad már saját szálon fut. Láttad az eredetit? Mit lestél el belőle?

Simon Kornél: Persze, láttam belőle részleteket. Megnéztem, azt mondtam - de jó, tök jó, tök szórakoztató, mi megcsináljuk a magyar verzióját! Az ottani Kollár Gábor egy tízessel idősebb. De nem vettem át semmit. Teljesen más miliőben játszódik. Mások a külső és belső konfliktusok. 

Budapest Eye: Még ki se futott a második évad, így a kérdésem inkább költői. Hány évadot jósolsz a Pepének? 

Simon Kornél: Csak reménykedni tudok. Úgy tűnt, az első évadnak nagyon jó fogadtatása volt. Nagyon sok szakmabelinek, és a nézőknek is tetszik. A sikerének az a titka, hogy nagyon emberiek tudtak maradni a karakterek. S bár úgy érzem, az életük, az első évadhoz képest még szélsőségesebb helyzeteket hoz, még mindig meg tudtak maradni embernek, még mindig tudjuk ábrázolni a köztük lévő viszonyokat. A Vince, a Dani és a Pepe között van egy olyan ellenállhatatlan humoros kohézió, ami egyfajta mélyen megbúvó magja ennek a történetnek. Szóval hogyha ezt is szeretni fogják, amire azért van esély, akkor én nagyon bízom benne, hogy legalább még egyszer otthonunknak érezhetjük Szentendrét.