RÁCZ JENŐ ÉS FÖRDŐS ZÉ A MENÜ C. FILMRŐL!

Mit kezdenénk egy olyan vacsorán, ahol hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb pillanatokat kell átélnünk egy "különleges" menü rituáléja közben, miközben ha nem vagyunk hajlandóak elfogyasztani a felkínált étkeket, futhatunk az életünkért? Mark Mylod (A nagy fehérség, Trónok harca) elkészített egy olyan Menüt, amit nehéz lesz megemészteni. Tele van félelemmel, döbbenettel, elfojtott indulatokkal. Mi nem a film milyenségéről kérdeztük a gasztro sztárvendégeket, hanem arról, hogy kapcsolódik az ő életükhöz ez a sztori, merthogy amit a vásznon látunk, azt ők is eljátsszák nap mint nap, persze ésszerű határokon belül.

A hazai filmbemutatót több gasztro csillag is megtisztelte jelenlétével. Köztük volt a pár napja két Michelin csillagot is elnyert Rácz Jenő, illetve Fördős Zé (Konyhafőnök) is.

Budapest Eye: Milyen gondolatokkal ültetek be, és jöttetek ki a moziból?

Rácz Jenő: Alapvetően nagyon szeretem a fekete humorú filmeket, amik nagyon megosztóak tudnak lenni, mert az emberek egy részének nagyon bejön, és van, aki abszolút nem érti. Az a jó, hogy amikor már picit túl durva lenne a film, akkor mindig visszarángat abba a világba, hogy igazából ebben van poén. Talán az egyik legjobban megcsinált "szakmai" hangulatú film. Bár mi nem nyírjuk ki a vendégeket. De attól függetlenül, amit láttam, szakmailag a tányérok, a körítés, és minden más, az meghozta a kedvet, hogy bárcsak lenne egy ilyen étterem a világon, ahol tényleg egy szigetre elmegyünk, és ennyire jól megcsinált minden.

Fördős Zé: Ahogy Jenő is mondta, ez egy fekete komédia. Igaz, de közben egy pszicho-thriller is. Érdekes, hogy Jenő ezt nem mondta. Pedig ő a séf, ő ismeri a konyha világát. Én, aki csak be szoktam lesni a konyha világába, megláttam a valóság és a film közötti párhuzamot. A pszichológiai nyomás, a terror, a stressz, a sérelmek, a katonásság... Ezek mind a konyhában megfigyelt valós helyzetnek a felnagyított karikatúrái voltak, aminek a magja ott van a valóságban is ezekben a csúcskonyhákban.

Egy jelenet a filmből. Ralph Fiennes és Anya Taylor-Joy

 

Budapest Eye: A hazai gasztro világ csúcsfigurái vagytok, ez kétségtelen, és ez a film húsbavágóan szakmába vágó. Magatokra ismertetek a Menü-ben valahol?

Fördős Zé: Igen! Én a sajtburger! Én előbb kimondtam, hogy egy sajtburgert. De soha életemben nem dolgoztam nagy konyhán séfként, úgyhogy felteszem a kezem, nekem ehhez semmi közöm! (nevet)

Rácz Jenő: Nyilván vannak hasonlóságok. Nálunk is a csapat, az csapat, az család. És a családnak is kell hogy legyen feje. Ilyen szempontból...

Fördős Zé: De te nem vagy ilyen megszállott, ugye?

Rácz Jenő: (nevet) Nem. Igazából a szakmai része, az oda lett téve, már csak ezért is mindenképp megéri megnézni. Minden séf halálra van sértve, hogy ha a vendégnek nem ízlik az étel. Persze itt a végletekig el van túlozva, de jól bemutatták, hogy mit élünk meg. Van olyan szituáció, amikor egy-egy vendéget a pokolba kíván az ember, mert annyira nehéz eset. Itt visszaadta a séf a vendégeknek, egy nagyon drasztikus módon. Érdekes film. Van mondanivalója is. Szerintem sok séffel elbeszélgethettek, hogy belelássanak a lelkivilágukba. A vendéglátás az a kegyetlen szakma, ahol nincsenek értékelve, vagy nagyon le vannak nézve... Nehéz világ ez. Lelki roncsok lesznek, megtörnek, az egész életüket rááldozzák, és ahogy a filmben ki is mondják, lóf**z értelme volt az egésznek.