HEY-HO NARANCSLÉ ÉS ÁRPI BÁCSI SZELLEME - BLOKÁD (2022) KRITIKA

Antal József szemén keresztül élheti át (vagy újra) a néző a 90-es évek elején történt benzináremelés elleni tüntetés fordulópontjait. Ez a Blokád mozifilm, mely hazánkat képviselheti a 95. Oscar-díjátadón. A rendszerváltás után járunk, amikor Magyarország demokratikus útra lép, majd az Antall-kormány 1990. október 25-én 65 százalékos benzináremelést jelent be, amire komoly tömegtüntetés veszi kezdetét, mely a közlekedést országosan blokkolja, és a demonstrációk burjánzása során, senki sem tudja, hogy fog reagálni az új államhatalom.

A történetet nem kell boncolgatni. Megtörtént, valós eseményeken alapuló mozit látunk, itt-ott élve a fantázia lehetőségeivel, de a félreértések elkerülése végett gyorsan hangsúlyozzuk ki: a Blokád korhű és eszméletlenül precíz alkotás, mely a Holt költők társasága, a Botrány (1989) és bármelyik politikai-drámasorozat izgalmas keveréke.

A karakterek nem túlzóak, nem karikatúrák, hanem félelmetesen pontos alteregók. A készítők olyan figyelmesen nyúltak a valós szereplők ábrázolásaihoz, hogy a néző szinte elhiszi, hogy a valódi politikusokat látja. A tapasztalt és átszellemült színészi gárda pedig lehengerli a legádázabb kritikusokat is. Itt nincs mit mondani, a színészek tisztelettel és olyan profizmussal játszanak, hogy összemosódik a film és a valóság. Annyira remekül vegyítik az archív felvételeket a retrósított forgatási képekkel, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani, melyik valódi.

A Blokád, bár szomorú és kegyetlen történetet jár körbe, okoz kellemes perceket. Megjelennek benne ugyanis a kor emblematikus tárgyai: retro Hey-ho narancsital az asztalon, a minden anyuci által viselt otromba, "inkább szép, mint csúnya" táska, a gyerekszoba autós poszterei, a sláger játékok, a 90-es évek borzasztó viseleteinek pontos jelmezei... minden részletre veszélyesen pontosan ügyeltek, és nem kevés utánajárás lehetett beszerezni ezeket, a ma már kincseknek számító holmikat, amik a sztori figyelése közben, nosztalgia hullámvasútra ültetik a nézőt. Időutazás, valódi Időutazás!

A Blokád képes valamire, amire talán nem számítunk. Antall József személyét közel hozza az emberekhez. De nem csak őt, Göncz Árpádot is. Gáspár Tibor egyébként fantasztikus, mennyire hasonlít "Árpi bácsira"! Mintha csak őt látnánk kiszállni a sírból. Köszönhetően a zseniális smink és maszkmestereknek. Velük izgulunk, áterezzük a problémáikat, már-már együtt agyalunk velük a megoldásért. Csiki-csukit jár az elménk, hogy ki a jó, és ki a rossz, miközben mindenki felé működik az azonosulás. Pedig tisztában vagyunk a történettel, mégis a film annyira istenien adagolja a feszültséget, hogy könnyű elmerülni benne.

Példátlan és lehengerlő filmélmény, de vannak apróbb problémái, amikre szinte kár is odafigyelni, de azért érdemes lehet róluk szót ejteni. 

Figyelem! SPOILER veszély!

- A nyitójelenetben feltűnő légiutaskísérő zavara nem hiteles, inkább kellemetlen. Rémesen alakít. Egy ilyen mesterműt nem lett volna szabad ennyire kínos színészi játékkal indítani.

- ifj. Vidnyánszky Attila játéka zavarbaejtő. Beleéletlen, mintha csak olvasná a szöveget. Egy kicsit ripacskodik, a rá jellemző színházi trükköket veti be, de az a vásznon nem működik. Emiatt a párhuzam a fiatal, és az idős Antall József között eltünedezik. A hasonlóság minimális, ahogy a teljesítmény is.

- A finálé kissé elkapkodott, ami miatt nincs elég idő elérzékenyülni.

- És, ez már csak egy kristálycukorszem az ország cukormentes tortája szélére: A Magasságok és mélységek kritikánkban már említett, kiemelten rosszul alakító Huszti Mária (reklámarc, statiszta, politikai pályával kacérkodó színésznő) is feltűnik a Blokád moziban! Igaz, csupán pár másodpercre, írnok, vagy titkárnő szerepben. Viszont itt most hiteles. Jó volt végre így is látni.

- Érdekesség, hogy eredetileg nem Seress Zoltánt szánták Antal József szerepére. Számos színész számításba került, de a legesélyesebb egy kolozsvári művész volt, akinek kiléte, és a főszereptől való elesése, nyolc lakat alatt őrzött titok.  

Számítanak ezek a kis szösszenetek? Talán nem. A végső döntés a nézők kezében van. Mi pedig csak ajánlani tudjuk ezt a filmet, amit vétek kihagyni, mert az időutazás lenyűgöző érzését nyújtja, még akkor is, ha nem csigáz fel sem a politika, sem a történelem - látni kell és kész!