"LÁTTATOK MÁR EGY SZIGET FESZTIVÁLON SIKET VAGY MOZGÁSSÉRÜLT ÉNEKEST ÉNEKELNI? MERT ÉN NEM LÁTTAM."

A Mozdulj! Közhasznú Egyesület látássérültek balatoni tandemkerékpár túrája elnevezésű programjának sajtótájékoztatót és kerekasztal beszélgetést rendeztek. A beharangozón olyan hazai hírességek is tiszteletüket tették, mint Rák Kati, R. Kárpáti Péter, Biga, Köböl Anita vagy Napsugár Anna.

Az eseményt élőben közvetítették a Mozdulj! Közhasznú Egyesület Facebook oldalán, amelyből kiragadtunk néhány figyelemre méltó mondatot Napsugár Anna felszólalásából.:

Sajnálom a médiát. Már megint a médiával van probléma. Amióta elkezdtem a művészeti ágat, egyetlen egy gondolattal kezdem el a mondandómat.: “Soha ne mondd, hogy soha, mert az út végén van egy pici fény és ez a fény ti vagytok.” - Nekem a fény, az emberek, akiknek átadhatom a művészetemet. Ugyanis harmincöt évvel ezelőtt, amikor megtapasztaltam, hogy a zenénket nem jelölik, és elmegyek olyan koncertre, akit imádok legyen az bármilyen művész -nekem akkor éppen az R-Go volt, a Szikora Robi volt a mindenem- és nem értettem meg, mivel nyakig benne volt a mikrofon a szájában és nem értettem meg, nem tudtam leolvasni a szájáról, csak a zene ritmusát próbáltam érezni, odaálltam a hangfal mellé és próbáltam én is jelen lenni, mint a többi egészséges társam, szórakozni. Akkor határoztam el magamban, hogy kialakítok egy művészeti ágat, amit minden siket megérthet, átérezhet és egy különleges érzésvilágot kaphat általam. Ez a világ a jeltánc, ami a jelnyelven, a szereteten, a táncon, a mimikákon, és a test ritmikáján keresztül ad.
Amikor elkezdtem a művészeti ágat, azt tapasztaltam, hogy nyitott a társadalmunk. Elhívtak számos, Bigához hasonló énekesek, akiknek nagy a szívük és a lelkük. Csongrádi Katát, Mary Zsuzsit, és számos énekest kísértem, jeltánc útján. Aztán eltelt pár év és azt vettem észre, hogy hirtelen elkezdtek hanyagolni. És csak a kis közösségünkbe (siket, látássérült, mozgássérült) és egyéb fogyatékossággal élő társadalmi és kulturális fesztiválokra hívnak fellépni. Nagyon szomorú voltam. [...]
Láttatok már egy Sziget fesztiválon egy siket vagy mozgássérült énekest énekelni? Mert én nem láttam. Hiába van egy Ivanova Daniela, csodálatos hangi adottsággal, nem hívják. Azt szeretném, ha ezeket a kapukat, akár Biga segítségén keresztül is megnyithatnánk és együtt, egészséges emberekkel együtt lebonthatnánk ezt a falat, ami még mindig be van zárva. Ehhez a falhoz kell egy hatalmas szív, ami kinyílik és nem azt látod, hogy “Ott megy egy vak ember, engedjük már el az utcán…” vagy “Ott megy egy mozgássérült, menjünk már arrébb, hogy elférjen…” stb. Ha ilyen gondolkodással élünk, akkor soha nem fog ez a fal leborulni. Amikor pár éve nem kaptam jelnyelvi tolmácsot, akkor mindig mondták, hogy majd a tolmáccsal fognak eltemetni és akkor mondtam magamnak, hogy nem a tolmáccsal fognak eltemetni, hanem a saját dalszerzeményeimmel és a saját tehetségemmel. Ezt kívánom mindenkinek, akik ma itt vannak vagy akik majd hallják a médián keresztül, hogy a tehetségetekkel és a szeretetetekkel próbáljuk meg együtt lebontani ezeket a falakat.